SEBŐK IMRE
1906-1980
Az ifjú Sebők Imre utcajárdára rajzolt képeit fedezte fel az
arra sétáló Pólya Tibor. A paraszti családból származó fiatalembernek ez a
találkozás fordulatot hozott életébe. Mint inas került a tehetségét felfedező
Pólya Tiborhoz, aki foglalkozott vele, és tanította. Állandóan a műteremben
tartózkodott, ahol ez idő tájt egymásnak adták a kilincset a jobbnál jobb
rajzolók, grafikusok. Sebők Imre pedig figyelte a munkáikat, és szüntelenül
rajzolt, képezte magát. Pólya, Feics Jenő híres rajziskolájába ajánlotta, ahol
leginkább mágnások gyermekei, hatalmas pénzekért tanulhattak. Sebők rendkívül
magabiztos rajztudása és Pólya közreműködése lehetővé tette, hogy ingyen vegyen
részt az oktatásban. Ezt követően képzőműveszeti iskolába javasolták, ahol
Glatz Oszkár és Bernáth Aurél tanítványa volt. Ezt az iskolát azonban nem tudta
befejezni. Pénzt kellett keresnie, és két év után abbahagyta tanulmányait.
Nehéz anyagi helyzetén
Tolnay Simon a TOLNAI VILÁGLAPJA című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa
segített, és szerződtette
( 1932 ) lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval,
amely végül egész életét meghatározta. Illusztrálta a MAGYAR CSERKÉSZ, a MAGYAR SZÁRNYAK, az
ÜNNEP, a DÉLIBÁB és az ANTENNA című lapokat. Emellett több száz, akkor divatos
10-20 filléres, félpengős, pengős regénynek rajzolt, festett címlapot (
1935-től 1942-ig, majd 1946 és 1947 között, a magyar ponyvairodalom második
virágkorában, az első az 1910-20-as években volt ). Rengeteget dolgozott, ontotta
a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett.
A HUNGÁRIA RT. számára
rengeteg ifjúsági regényt látott el illusztrációkkal és szebbnél szebb
címlapokkal. Nem sokkal a háború kitörése előtt, egy kanadai újsághoz hívták,
amibe Tarzan és a Maya istennő címmel
képregényt kellett volna rajzolnia. Ő azonban nem akart elutazni, így ebből nem
lett semmi ( pár kockát és rajzot készített ugyan, de ezek elvesztek ). Ezután
Rómába kapott meghívást, de oda sem volt hajlandó elutazni. A háború után a
TOLNAI VILÁGLAPJA mint DOLGOZÓK VILÁGLAPJA még egy ideig működött, majd
megszűnése után Sebők Imrének is új munkahelyet kellett néznie. Dolgozott a
KÉPES KURÍR és a FRISS ÚJSÁGNAK. Gál György a PESTI IZÉ című vicclapba hívta (
1946-1948 ) olyan rajzolókkal egyetemben, mint Korcsmáros Pál, Byssz Róbert,
Hauswirth Magda, Török János. A 100 számot megélt és betiltott újság után,
ugyanez a gárda pár hónap után egy másik vicclapot FŰRÉSZ címen indított el, de
ez is rövid életű volt. Az ötvenes években olyan propaganda kiadványokat
illusztrált mint a RENDŐRSÉG KISKÖNYVTÁRA és a BELÜGYMINISZTÉRIUM KISKÖNYVTÁRA.
Az ötvenes évek második felében újonnan induló lapok, folytatásos képregényeket
kezdtek közölni. Sebők Imre képregényei 1957-től a MAGYAR IFJUSÁGBAN hetente
jelentek meg 1967 októberéig, a NÉPSZAVÁBAN pedig naponta 1962 és 1977 között.
Emellett rajzolt a PAJTÁS, a FÜLES, a KÉPES NYELVMESTER, a MAGYAR RENDŐR, és a
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG számára is egy-egy képregényt. Az általa rajzolt
képregények nagy többségének a forgatókönyveit Cs. Horváth Tibor írta.
Folyamatosan ellátta munkával, amit otthonában végezhetett. Ettől a naponként
gyártott háromkockás képregényektől megcsömörlött, és 1966 után stílusa
megkopott. A továbbra is míves kompozícióknak a kidolgozottsága komoly
kívánnivalót hagyott maga után. 1973-ban megszűnt a napi taposómalom , így
élete utolsó hét képregényét ismét mesteri módon készítette el.
Készített egy ötvenkét lapos
francia kártyát, amelyeken lenge öltözetű hölgyek szerepeltek, pár évvel később újra kiadták, de itt már hátteret is készített a nők mögé.
Az 1950-es 60-as években minden jelentősebb
grafikust, köztük Sebők Imrét is felkértek diafilmek készítésére. Szívesen és
örömmel vállalta el ezeket a munkákat, mert ő elsősorban festőnek tartotta magát.
Összesen 14 diafilmet festett meg.
Utolsó rajzai a KÉPES
NYELVMESTER oldalain jelentek meg, ám ezeket már csak a kórházban tudták
megmutatni neki.
1980. szeptember 14-én hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése